Népvándorlás

Ahogy azt már írtam, itt mindig nagy a tömeg. Az utcák tele vannak emberrel, és mindenki nagyon céltudatosan igyekszik valahová. Na de kik is ők?

Helyiek: a kis alapterületű lakások miatt az emberek inkább az utcákon, plázakban lézengenek. Itt jól érvényeül a ‘Mindenhol jó, de legjobb máshol’ elve.

Filippinók: nagyon sokan dolgoznak itt, és legtöbbjük nem a legjobban szituált. Hétvégenként ellepik a parkokat, kisebb utcákat, még a felüljárók két oldalát is. Leterítik a kis pokrócukat, leveszik a csukájukat, és már kezdődhet is a társasági élet. Az egyiknél hajat vágnak, a másikon valami kérdőívet töltenek ki, kártyáznak, hozott kaját esznek dobozból gumikesztűben (!), vagy éppen salsázni tanulnak. Szól a zene, a pasik ordítva telefonálnak, és nagy fehér zajként mindent betölt a hangjuk, csak nem blablablablabla, hanem inkább blebleblebleble. Közeli képet nem tudtam csinálni róluk, a belső szerveim nyugalmának megőrzése érdekében.

Kínaiak: a bevásárlóközpontok népességének nagy részét a népi kínából ide utazók teszik ki, ott ugyanis minden import termékre 100% adó van. Ezért ide özönlenek repülőn, dzsunkán, hajón, vonaton, buszon, üres bőröndökkel, televásárolják, és úgy mennek vissza. Először nem értettük, miért lehet a ruhaboltban bőröndöt is kapni, de így már minden érthető: ha betelik a hozott, egyből vesznek új bőröndöt is

Túristák: és persze ott voltam én is, meg a hozzám hasonlók, de az én hóbortjaimat már nagyrészt ismeritek, arról most nem írok.