Toscana - minden egyéb

Azért nemcsak kajálni érdemes Toscanaba látogatni.
Az egyész hely valahogy kellemes. Megérkezem, és érzem, hogy minden rendben van a világban. Most egy kicsit fejtegetem, hogy vajon miért.
A terület fekvése igen kedvező: kellemes dombok (a háttérben gyönyörű hegyek), közel a tenger, jó időjárás. Innen könnyű győzni, gondolhatnánk, de aztán ha jobban belegondolunk, ez Magyarországon is van. Na jó, a tengert kivéve, de az sincs messze, és van Balaton is...
Szóval jók az adottságok, de ez nem lehet minden. Mi van még?
Van történelem: hagyományok, építészet, kultúra. Bármilyen furcsa, de azt gondolom, azt, hogy az emberek milyenek ma arrafelé, jelentősen befolyásolja, hogy csupa, viszonylag jó kondiban lévő történelmi emlék veszi körül őket, és ezt tiszteletben is tartják. Na nem olyan begyöpi módon, hogy nem tartanának lépést a világgal. Inkább szép természetesen, némi alázattal. Hasonlót keleti kultúrákban láttam eddig.
Itt van például ez a ház (és ilyenből nagyon sokat látni errefelé). Nincs bevakolva, és nyitott könyv az egész története. Hány átépítés, befalazás, kibontás történt rajta a cirka 400 év alatt, mióta itt áll? És milyen őszinte az egész?

 És aztán maguk az emberek. Persze nem lehet midenkit egy kalap alá venni, de nagy általánosságban az a modell, hogy ha szorgalamas életet élsz, értelmes munkád van, akkor minőségi, de nem fényűző színvonalat tudsz elérni, miközben elég pénzed marad arra, hogy taníttasd a gyerekeidet, és ne halj éhen ha megbetegszel vagy nyugdíjba mész. Hadd szemléltessem ezt a házigazdáink példáján.
50-es házaspár 2 tizenéves gyerekkel. 25 éve csinálják a vendéglátás bizniszt. 3 szobával kezdték, ma van 8.
Minden reggel 7-kor kezdenek, és éjfél körül mennek haza. Egész évben kb 3 hetet vannak zárva (karácsony környékén), de egyébként hétfőtől péntekig minden nap nyomják.
Itt a mezőgazdasági modell úgy néz ki, hogy minden dombot van 1-2 család birtokol, és olivát meg bort termesztenek rajta, ami arra elég, amit a vendégeknek felszolgálnak vagy eladnak. Ezen kívül van egy kis házuk, ahol nyomják a 'falusi turizmust', vagy ahogyan itt nevezik, agriturismo. De ez nem amolyan 'tehénszaros gumicsizma szagú' turizmus, mint ahogyan talán sokan képzelnénk, hanem igazi minőségi szolgáltatás.
Igyekeznek megtalálni azokat az egyszerű de mégis fontos megkülönböztető faktorokat, amikkel sikeresen versenyezhetnek, és hatékonyan működhet a vállalkozásuk. Ilyen volt a mi esetünkben az esti vacsi, amit 7 nap alatt sosem ismétlődött, mindig frissen készült, és folyamatosan változik attól függően, hogy éppen mi érik a kertben.
Sohasem lesz Ferrarrijuk vagy hatalmas fényűző birtokuk, de mindenük boldog és teljes életet él. :-)
Biztos itthon is van hasonló. Ha ismertek ilyet, mindenképpen írjátok meg!

Azért errefelé is vannak muris dolgok, a mostani kedvencem a pizzamata. Ez egy olyan gép, amibe bepöccintünk némi Eurót, és frissen sült, gőzölgő pizzaszelet vagy tésztaétel jön belőle!
Kérem, akarom!!!!

Toscana - gasztro / 6: Cantuccini con vin santo

És most jöjjön a térség legnépszerűbb süteménye, amit mindenhol és minden formában árulnak. Mivel igazi hagyományos étel, azt gyanítottam, hogy az elkészítésének is annak kell lennie. És tényleg! Gyakorlatilag az utolsó fél órában dobtuk össze, lássuk, hogyan:
Ennél az ételnél mindent pontosan kell, mérni, különben elromlik. A saccperkb adagolás súlyos következményekkel járhat, mint pl. hogy betonkemény lesz a végeredmény. Szóval csak óvatosan!
Kell hozzá:
350 g fehér (00-s) liszt
350 g cukor
8 g szárított élesztő (süteményekhez való - mert olaszországban külön van kenyérhez és sütihez való is ám!)
150 g hámozott mandula (lehet héjas is, de az kevésbé elegáns)
3+1 tojás (XL méret, kb 50-60g)
A mandula kivételével mindent egy tálban jól összedolgozunk, ha nagyon ragaszkodó, kicsit lisztezzük a kezünket.
A mandulát nagy tűzön enyhén megpirítjuk, azán belegyúrjuk a masszába.
3 részre osztjuk, és hurkákat formázunk belőle. Betesszük a sütőpapiros tepsibe, és a plusz tojással megkenjük alaposan minden irányból (na jó, az alját nem).

 170 fokon 30 percig sütjük.

És most jön a kunszt része, merthogy itt is van ám!
Van, aki szárazon szereti, van, aki kicsit puhábban. Hogy mennyire száraz, az attól függ, hogy a sütés végén mennyire engedjük eltávozni bebőle a gőzt.
Ha puhára szeretnénk, egyszerűen kivesszük a sütőből, és felvágjuk.
Ha keményre szeretnénk, megfordítjuk a rudakat, és 5 percre visszatesszük a már lezárt de még forró sütőbe, így a maradék nedvesség is elslisszol belőle. Csak ezután szeleteljük fel.
Ha esetleg szeleteléskor kiderül, hogy a belseje nem sült át teljesen, nyugodtan visszatehetjük még 5 percre sülni szeletben is.

Helyi röviditallal (vin santo) tálaljuk, amibe mártogatni kell. Nem tudom pontosan, hogyan készül, de valahol félúton lehet a tokaji aszú és a brandy között.

Nyammmm....

Toscana - gasztro / 5: Patate all 'alloro

A tulajdonképpeni főétel tradicionálisan sertés hátszínből készül (ha jól értettem a nénit, de majd a kép alapján döntsétek el, szerintetek melyik része). Ezen a környéken elég sok sertéshúst használnak, de a fő különbség, hogy itt a sertéseknek kicsit más az életvitele. Nem egy mütyür ólban nyomorognak, hanem erdőben kószálnak, és makkot esznek. Ennek erdeményeként a hús textúrája is eléggé más. Nade a fitnesszmalacok is a tányéron végzik egyszer, szóval csapjunk a lecsóba!

Husi:
Kell kb. 60-70 dkg hátszín egyben, amit egy serpenyőben nagy lángon (olaj nélkül!) kérgesre sütünk minden oldalán. Így benne marad mindaz a finom aroma amit a malacka élete során összegyűjtött. Na jó, ez kicsit morbid...

Kicsit hagyjuk hűlni, addig pedig:
Lereszelünk egy citrom héját.
Egy tálban összekeverünk 5 dkg sót, némi őrölt szerecsendiót, őrölt borsot.
1 nagy, zöld (savanyú típusú) almát felszeletelünk.
7-8 szem aszalt szilvát kimagozunk.

A husit 2 helyen hosszában bevágjuk. És minden felületet jól bemasszírozzuk a sós fűszerrel és a citromhéjjal.

Az egyik vágatba a szilva, a másikba az almaszeletek kerülnek jó tömören. majd az egészet összecsukjuk, és madzaggal jól átkötjük.

Kis tepsibe tesszük nedves sütőpapírra, kívülről jól megszórjuk még a fűszeres sóval. Alá/fölé locsolunk egy kis oliva olajat, körédobálunk egy kis zsályát, rozmaringot, kis fehérborral meglocsoljuk.

180 fokos sütőben kb 20 percig sütjük, de ez eléggé sütőfüggő. Akkor jó, ha a belseje legalább 65 fokos. Akinek nincs húshőmérője, fogppiszkálóval is megszúrhatja. Ha nem jön belőle semmilyen lé, akkor jó lesz.

Tálalásig szorosan alufóliába csomagoljuk. Csak tálalás előtt vágjuk fel.

Szósz:
Egy lábasba teszünk:
2 dl fehérbort
1 dl balzsmecetet
2 friss babérlevelet
1 szár friss rozmaringot
4 levél citromfüvet
6 szegfűszeget
3 borókabogyót
10 egész borsot
20 szem egész koriandert
1 evőkanál mézet

Nagy lángon az egészet összeforraljuk, és kutyuljuk, amíg a felére sűrűsödik. Levesszük a tűzről, és folyamatos keverés mellett 1 marék fehér lisztet beleszitálunk. Nagyon finom, ízgazdag, fanyarkás szósz lesz belőle.

Krumpli:
5 nagy krumpli
5 nagy friss babérlevél
A krumplit megmossuk (ha nem nagyon masszív a héja, maradhat rajta), hosszában félbevágjuk. Megszúrjuk a húshoz használt fűszeres sóval a vágott felületeket.
Az egyik feleket betesszük egy sütőpapiros tespibe, amibe pont elférnek.
Rápakolunk kis oliva olajat és 1-1 babérlevelet, majd rácsukjuk a tetejét. Mindegyiket átszúrjuk egy fogpiszkával, hogy stabilan úgy maradjanak. A tetejére a biztonség kedvéért teszünk kis oliva olajat és még a fűszeres sóból.
200 fokon kb. 20 percig sütjük. Ha kész, fogpiszkával ellenőrzésként megszúrkáljuk.

Tálaláskor 1-2 szelet husit meglocsolunk a szósszal, hozzá egy krumpli és pár nyers almaszelet jár.
Kész...

Toscana - gasztro / 4: Pasta - Tagliatelle alla pomarola/pasta

Az olaszoknak rengeteg fajta tésztájuk van, és mindegyiknek van neve is, csak sajna én nem tudom őket megjegyezni. Már csak azért sem, mert ha már 1 mm-rel szélesebb máshogy hívják... Van persze ennek jó oldala is, mert nem lehet elrontani, csak másképpen kell nevezni. :-)
Az első fontos szabály, hogy a derék olaszok fehér lisztet csak a dolci, azaz édességek készítéséhez használnak. Tésztához durum liszt dukál errefelé, már ezért eleve más lesz az eredmény. Aztán van még egy pár meglepetés hozzávaló, de erről később...
Kell tehát 40 dkg durum liszt
1/2 evőkanál só
1 evőkanál olivaolaj (nyilván...)
pár csavarintás frissen őrölt bors
1 tojás 10 deka lisztenként, tehát jelen esetben 4 db. Alternatívaként tojás helyett rakhatunk bele víz+fehérbor (inkább száraz) elegyet. Apró trükk, hogy pl raviolihoz több fehérjét kell adni, hogy nyúlósabb, könnyen formázható legyen.
1 dl  száraz fehérbor (lehet víz is)
Az egészet egy tálban, majd később nyűjtódeszkán összegyúrjuk, ha kell, teszünk bele még lisztet.

Akkor jó, ha nem ragad, és masszív.
Minimum egy órára folpackba csavarva hűtőbe tesszük. (Addig lehet foglalkozni a menü többi részével, például a hússal, amit a következő bejegyzésben fogok bemutatni.)

Ha letelt az 1 óra, kivesszük a hűtőből. Láthatóan és tapinthatóan összeérik.

4 részre vágjuk, és lisztezett nyújtófán egyenként kinyújtjuk. Namost, a nyújtás az nem úgy van, hogy csak nekiesünk, és lapítjuk!!!! Itt megint fontos okosságok jönnek:
Erőt mindig csak a nyújtófa tolásakor fejtünk ki. Magunk fel csak gurítjuk.
Minden egyes nyújtás után 90 fokot fordítunk rajta, plusz átfordítjuk a másik oldalára is. Ha kell, lisztezzük, hogy ne ragadjon.

Ha már kb 2 mm vékony, és kezd fodrozódni, meg esetleg nagy, tovább vékonyíthatjuk úgy hogy feltekerjük óvatosan a nyújtófára, és közben a kezünkkel finoman kifelé simogatjuk, amíg el nem érjük a kívánatos 1 mm-t.
Ezután 2 irányból (szemből) feltekerjük, és éles késsel csíkokra vágjuk.

Attól függően, milyen szélesre sikerül, más lesz a neve, a 3 mm-es a tagliatelle. Persze a vágásnak is van trükkje, de azt nem tudom elmagyarázni. Inkább gyertek át, csinálunk együtt, és megmutatom. :-)

Most egy olyan rész következik, ahol a vizuális típusok előnyben lesznek... Ha kb 10 cm-t felvágtunk, óvatosan alácsúsztatjuk a kést, és felemeljük. Ekkor 2 irányba szépen kitekeredik.

Tádámmm! Ezért kellett szembe feltekerni! Most kicsit elfordítjuk a kést, hogy beférjen a résbe a kezünk. A szabad kezünkkel benyúlunk, és átvesszük a késről a tésztákat (nagyon vigyázzunk, hogy közben ne vágjuk le az ujjunkat). Letesszük a kést, és a felszabaduló kezünkkel átfogjuk az összes tésztavéget, majd egy csavarintott mozdulattal tálcára helyezzük. Remélem tudtatok követni...

Főzés előtt pihenget, de nem szabad hagyni kiszáradni, mert akkor törni fog.

Ez a recept nem száraztésztához való, túl sok benne a tojás. Viszont le lehet fagyasztani, és a fagyasztóból közvetlenül a forró főzővízbe dobható.

Főzés: bazira lobogó forró vízben főzzük, nem kell bele olaj, csak kis só, az is csak forrás után.
Olajat csak a ravioli főzéshez használnak a főzővízben, mert az hajlamos összetapadni.
2-3 perc alatt megfő, ekkor leszűrjük.

Tálalás a szósszal:
A leszűrt tésztát egyből a szószhoz adhatjuk, ekkor lightosabb lesz, azonban a helyi szokás a következő:
Nagy serpenyőben (amibe majd az egész hóbelevanc egyből befér) olvasztunk 5 dkg vajat+fél deci oliva olajat. Hozzáöntjük a szószt, majd beleszedjük a tésztát.

Bazsalikomlevéllel a tetején tálaljuk.

Kész...

Toscana - gasztro / 3: Pasta - Tagliatelle alla pomarola - szósz

A második fogás a hagyományos menüben valamilyen tésztaétel.
Ez a szósz pomarola névre hallgat, és az a jellegzetessége, hogy bár alapvetően paradicson alapú, de sok minden más is kell bele. Az összes közül ezt tart a LEGHOSSZABB ideig megcsinálni, ezért érdemes rögtön ezzel kezdeni a kotyvasztást.
Az egészet úgy kezdtük, hogy kikommandóztunk a kertbe összegyújteni az összes szükséges fűszernövényt. Közben a szakács bácsi részletesen elmagyarázta, melyik nő a réten, és jó a sziklakertbe, vagy éppen erdős területen, ezért inkább bokrok vagy fák tövében szeret tenyészni. Elhatároztam, hogy ha nagy leszek, nekem is kell egy ilyen kert!

Hozzávalók:
8 nagy paradicsom hámozva. Na, itt rögtön meg is állhatunk, mert megint tanultam egy érdekeset a hámozásról. Az eddig is megvolt, hogy forró vízbe kell mártani 1-2 percre, nade a trükk! Mielőtt a parikat betesszük a bugyogó jacuzziba, az aljukon a héjat kereszt alakban be kell vágni. Így a hő hatására megreped, és szinte kiugranak a bőrükből!

2 szárzeller, inkább a belső levele, mert a külsőnek túl erős az íze
3 nagy gerezd hámozott fokhagyma
2 nagy lilahagyma
1 sárgarépa

Mindent fel kell vágni kb 1,5-2 cm-s kockákra, majd a paradicsom kivételével feltenni kb 1-1,5 dl olivaolajban, nagy lángon, amíg a hagyma átlátszó nem lesz. Ne barnuljon meg! Közben kavarjuk, ha kell.

Ha a hagyma már jó, hozzátesszük a paradicsomot is, és hagyjuk az egészet nagy lángon felmelegedni.
Keverjük...
Öntünk annyi vizet a tetejére, hogy ellepje (kb. 1-2 dl).
Hozzádobunk még 1 marék friss bazsalikomlevelet, majd kis lángon addig punnyasztjuk, míg a víztartalom elpárolog, közben néha kavarintunk rajta egyet, csak a törődés kedvéért. Onnan lehet tudni, hogy jó, ha az olaj megjelenik a tetején. - Na ez tart sokáig!!!! Az egész menü elkészítését gyakorlatilag ezzel kezdtük, és majdnem a legvégére lett kész.
Sót csak akkor teszünk hozzá, mikor lezártuk, mert ha korán sózzuk, a víz elpárolgása miatt túl sós lenne az eredmény. Ez egyébként a szakács szerint minden szószra igaz...
1 evőkanál apróra vágott friss oregánóval ízesítjük (ha csak szárított van, akkor a lezárás előtt 10 perccel már bele kell tenni).

Kicsit hagyjuk hűlni, aztán botmixerrel kellemesen krémesre trutymasztjuk. Állítólag ha hagyományos turmixgéppel csináljuk, pirosabb lesz a színe, de az élvezeti értéket nem befolyásolja. :-)

A házi tésztakészítés örömeit a következő bejegyzésben találjátok...

Toscana - gasztro / 2 Appertizer - Melanzane alla parmiginana

A 4 fogásos menüsor első eleme grillezett padlizsan-sajt torony.

Hozzávalók:
Padlizsán kb fél cm-s szeletekre vágva, tornyonként 3-4 szelet, attól függően, milyen magasra szeretnénk. Ennél sokkal többet nem érdemes, mert akkor inkább a pisai ferde toronyra fog hasonlítani az alkotás. Ha van szeletelőgépünk, úgy egyszerűbb, de késsel sem lehetetlen.

2 db nagy mozzarella szeletelve
1/2 nagy scamorza (füstölt) szeletelve
paradicsomszelet vagy pomarola szósz (ld. a 3. tésztás ételről szóló bejegyzést)

Elkészítés:
Először is a padlizsánokat meggrillezzük olaj nélkül, jó forró grillen. Végre lesz mire használni az otthoni asztali grillezőt, amit annyira elhanyagoltam eddig...
A tanfolyamban az volt az egyik fantasztikus, hogy a konkrét recepten kívül sok praktikus dolgot is tanultunk úgy általában. Íme néhány:
Minden olyan dolgot, amit forrón (180 fok felett) kell elkészíteni, olaj nélkül, vagy max napraforgóolajjal csinálják (pl mint a nem túl autentikus sültkrumplit). Oka is van: az oliva olaj 180 fok felett elveszti a szerkezetét, és mérgező lesz!
Ha a grill túl forró, hideg vizes papírral áttöröljük, és jó is lesz.

Ha ez megvan, tepsibe sütőpapírt teszünk, ha nagyon nem akar bemenni, kicsit megnedvesíthetjük.
Olivaolajjal meglocsoljuk, és megcsináljuk az alapozást: 6 szelet padlizsánt elegendő védőtávolsággal lepakolunk.
Enyhén sózzuk, és megint loccsantunk rá egy kis oliva olajat.
Aztán a mozzarella szeletek jönnek némi szárított oregánó hintéssel. Az oregánóról mellesleg annyit, hogy hatalmas flash volt, mekkora a különbség a szárított és a friss illata és íze között! Kifinomult körökben nem mindegy, hogy egy receptet melyikkel készítünk el! Itt most kifejezettem a szárított javallott.

Jön még rá egy szelet paradicsom (vagy a következő receptben elkészített pomarola szószból 1-1 evőkanálnyi), majd újabb szelet padlizsán, olajloccsintás, só.
A következő emeleten a füstölt sajt lakik, az elmaradhatatlan oregánó és paradicsomszelet/szósz kombóval.
Majd újabb padlizsán, stb.
Fontos, hogy a zárófödém (bocs, kibújt a szakbarbár...), azaz a legfelső réteg padlizsán legyen, amire még paradicsom/szósz és reszelt parmezán szórás kerül.

Ezt az egészet valamikor a főzés elején kell elkészíteni, mert az a jó, ha van ideje összeérni, és csak a tálalás előtt kell megsütni.
Sütés 180 fokos sütőben 2-3 percig (amíg a sajt oldalt kicsit kimászik).

Kaporral és kis őrölt pirospaprika szórással tálaljuk, tetejére 1 levél friss bazsalikomot teszünk. - ezek nagyon fontosak, mert az ízek összhatásában igenis van szerepük!

Kész:

Toscana - gasztro / 1

Igen, tudom! Lógok meg egy moszkvai és egy angliai összefoglalóval, de ez most nagyon kikívankozik...
Toscanaban nyaraltunk, egy igazi paradicsomi helyen. Kis villa pár szobával, meg persze medencével.
Csak pár apró illusztráció, hogyan is telik az élet egy ilyen helyen:
Lehet például a mediben úszkálni...

Reggel a saját teraszon kungfuzni...

Aztán megmászni San Gimignano tornyát, és gyönyörködni a látványban...

Elferdíteni a tornyot Pisa-ban...

Térképet fürkészni...

Vagy éppen fagyit enni (sokat!)...

De a lenyeg most nem ez. Hanem, hogy minden este 4 fogásos vacsit szolgaltak fel, amit mindig frissen készítettek a helyben termelt zöldségekből és húsokból. Az elsőre pedig szimplán ápolt kertnek kinező udvarról pedig kiderült, hogy gondosan telepített fűszereskert, ahol a sövény babér, a sziklakert kakukkfű, és így tovább. Nade miért is érdekes ez? Mert a csupaszív hazigazdák főzőtanfolyamot is tartottak, amit nem hagyhattam ki.
Következzék tehát a tipikus toszkán menü leírasa sok képpel.
Sajna én nem vagyok valami tehetséges gasztro írásban, és a képeket is septében csináltam, így nem lettek olyan szépek, mint a baratnőmnél, de azért remélem, megteszi.
Az egész lényege, hogy a fogásokat nagyon nem a megevés sorrendjében kell elkésziteni, mert némelyik egyszerűnek látszó részről simán kiderül, hogy kb. addig tart mint az összes többi együttvéve. Emiatt szinte párhuzamosan készítettük el az összes fogást, hezitaltam is sokat, hogy milyen sorrendben is írjam le őket. Vegül arra jutottam, hogy eggyel kisebb káosz lesz, ha fogásonkent írom, és megjegyzésben melléteszem, hogy hosszú idő kell-e. Azért így is előfordulhat, hogy lesz némi kaosz, de az mar a szemelyiségemből adódik. :-)
Minden mennyiseget kb. 4 személyre kell számolni abban az esetben, ha a teljes menüt elkészítjük, de a fogások önmagukban is megállják a helyüket.
Mivel több kilométer lenne ez a bejegyzés, fogásonként postokra bontottam.
Az összes recept kb így kezdődik: Végy egy tapasztalt olasz szakácsot....

Mindenkinek kellemes nyálcsorgatast kívánok!

PS: Ja, ha meg akarjátok kóstolni, sürgősen jelentkezzetek be hozzánk vendégségbe, úgyis gyakorolnom kell! Arról nem is beszélve, hogy az egésznek a lelke a friss alapanyagokban van, és ki tudja, meddig lehet még a mi éghajlatunkon friss paradicsomot, padlizsánt, zöld fűszernövényeket kapni..

Lépcsők, lépcsők, és még mindig lépcsők

Ma reggel a felhőket megkértem, ugyan menjenek ma másik völgybe. A biztonság kedvéért németül és magyarul is mondtam nekik, és lévén szófogadó kis felhőcskék, szépen elvándoroltak, mi pedig indulhattunk kirándulni. Az úticél két vízmosás, vagyis víz által vájt szurdok, amikben falépcsőkön lehet felmenni, miközben alattunk ezerrel hömpölyög lefelé a víz és egy barlang.
Nem vagyok lefogult, de megint meg kell dícsérnem a sógorokat: nagy mázlisták, hogy ilyen szép helyen van az országuk, de van is érzékük szépen bemutatni. Mindegyik helyen tökéletes állapotban lévő, karbantartott fantasztikus faszerkezeteken haladtunk. A látvány páratlan, sajnos a képek nemigen adják vissza a magasságokat és mélységeket. Mindenkinek azt javaslom, inkább jöjjön és nézze meg.

(a hosszú ávezredek alatt a víz mély hasadékot vájt a sziklába)

Az első helyen a hegyi patakból kis tavakat csináltak, ahol kipróbáltuk a tutajozást.

(ősember-style közlekedés)

(évgyűrűket számoltunk - 137 lett!)

 (víz vájta barlangrendszer, szépen kivilágítva)



Megtettünk összesen 10398 lépést (fejenként), mindenhol jórészt felfelé vagy lefelé kaptatva.

A nap hőse Benci volt, aki végig bírta a kiképzést, alvás nélkül, kevés padon ücsörgéssel végigcsinálta az egészet, sőt utána még játszóterezni is maradt ereje, és este Ákossal csapatban még lenyomtak csocsóban. Duracell Benci, hosszan tart. Most már aranyosan alszik. :-)

Hedonista nap

Ezen a környéken akkor is jó az idő, amikor rossz az idő. A helyiek nagyon értik a módját, hogy az ember jól érezhesse magát. Mivel ma lógott az eső lába - és néha le is ért a földig - hedonaista napot tartottunk.
A helyi sajtgyárban kezdtünk, ami egy családi vállalkozás. Az épület már önmagában is nagyon király: a hagyományos több 100 éves alpesi ház és az ultramodern ipari épület olyan fantasztikusan szép egysége, amit építészként nagyra értékelek. Még a műbocik is jól néznek ki a tetején. Ráadásul kiderült, hogy az épület nem is itt állt régen, hanem úgy költöztették át erre a helyre. Minden darabot alaposan konszignáltak (beszámoztak), majd a helyszínen szépen összerakták, mint a legót.

(vízlepergetős növények)

(régi és új, lakó és ipari)

(lehet kukucskálni) Jól megkóstoltuk a sajtokat, és továbbindultunk Bad Reichenhallba, ahol egy szuper fürdőkomplexumban töltöttük a napot.
Nem akarok szakbarbárkodni, és sokat okoskodni az építészetről, de van valami, amit ezek az alpesi népek nagyon tudnak, és nemcsak Németországban, hanem Ausztriában és Svájcban is: egyszerű, letisztult épületeket építeni úgy, hogy közben mindegyiknek van egyénisége, szép, használható, időtálló. Ez a fürdőépület is ékes példája ennek. Van gyógy rész sós medencékkel, kül- és beltéri kivitelben, buborékolós, sodrós, nyakonöntős stb. facilitásokkal, ahogyan szokás. És van családi rész babamedencével, gyerekmedencével, úszómedencével, játszószobával, plusz kajáldák, és egy állítólag szintén fantasztikus szaunavilág, amit most nem tudtunk bevizsgálni. Mindez csicsa nélkül, kompakt, de mégse zsúfolt módon.
Hogy csak egy egyszerű példát mondjak: a babamedence egyik oldalán ülőpad volt, ahonnan a szülők bátran legeltethetik a gyereket a vízben, de nem kell állva szobrozniuk egész nap. Hogyan csinálják ezt nálunk? Kiírják, hogy a felnőttek nem mehetnek a vízbe, de se a medenceparton, se a szélén nem lehet sehol leülni. Mégis miből gondolják, hogy bárki képes több órán át őrizni vigyázállásban egy pancsikoló kisgyereket? Aztán meg csodálkoznak, hogy a 'bunkó szülő' mégis bemegy a vízbe, vagy esetleg bele is ül.
Fontos mérföldkövet is elértünk: Benci először használt úszószemüveget, és bejött neki!!! Igazi kis búvárbéka lett belőle! Minden tiszteletem és csodálatom az ovis úszásoktatónak, nagyszerű munkát végzett, ezúton is örök hála. Eddig a vízzel óvatosan bánó gyerekünk otthonosan úszkál (persze még karúszóval), beugrik, és úgy általában imádja az egészet.

Bringák és elektronok

Lássuk csak, mit lehet egy ilyen 'világvége plusz egy méter' típusú helyen csinálni?
Például bringázni!
Aki ismer, tudja, hogy mindent nagyon szeretek, ami mozgás, de nem vagyok tapasztalt bringás. Persze tudok vele menni, nem dőlök el, és a kungfus izmokkal tekerni is tudom a pedált. Egyszer régesrégen, még gyerek koromban (igen, én is voltam valmikor...), sokat bringáztunk a szomszéd gyerekekkel a közeli utcákon. De akkor még nem volt ennyi technikai csoda: 2 kerék, kormány, pedál, kontrafék, csengő. Ennyi volt a felszerelés. Se váltó, se első-hátsó V-fék, se speciális ülés, cateye, és még ki tudja mennyi alkatrész. Kb úgy érzem magam ezek láttán, mint dédi papa az iPhonnal: szép, szép, és értem hogy villanymotor, de mi hajtja? Nekem is van otthon váltós bicajom, szuper példány, épp csak évek óta nem ültem rajta. Ákos megy vele, és ez jól is van így... Nekem otthon bevallom, semmi ingerenciám sem a városi forgalomban sem országúton küzdeni az életemért.
Viszont ez az ország más. Itt mindenki bringázik, még az idős mámikák is, akik járni szinte alig bírnak, simán tekernek! És vannak szuper utak a főúttól távol, a lucernás közepén, ahol csak nagyritkán jön autó, és a vezető első gondolata sem az, hogy megmutassa, az ő járműve az erősebb. Szóval ebben az úgymond 'védett' környezetben béreltünk egy napra két bicajt és egy utánfutót Bencinek.
Itt jön a következő fő különbség magyarlandhoz képest: a bicajok vadi újak, egyenként kb 700 e ft értékűek voltak, és mégis normál áron, kaúció nélkül, egy szál útlevéllel lehetett őket bérelni a helyi boltban. És a vázon akksi virított! Igen, elektromos rásegítő volt rajtuk! Ezt a szerkezetet már Genfben is nézegettük, és nagyon tetszett. Igazából annyit csinál, hogy a tekerés arányában a kis villanymotor rásegít, és így könnyebben lehet feljutni az emelkedőkön. Van 3 állása: gyenge állásban csak olyan érzés, mintha kicsit pihentünk volna, viszont erősben csak úgy repül a bicikli! Kb 50 km-t tud megtenni így a bácsi szerint.
Hát lássuk, mit bír a rendszer:
Rögtön az első faluban el is tévedtünk, sajnos/szerencsére, mert egy gyönyörű erdei úton kötöttünk ki. Az eltévedés ebben az orszégban amúgy nem nehéz, mert
- közvetlenül a kereszteződésben teszik ki a táblákat, mütyür betűkkel
- útelágazásokban gyakran ki se teszik (hiszen a helyiek úgyis tudják, merre kell menni).

(pitypangszezon, és gyönyörű hegyek a háttérben)

(nyújtózás a virágos réten)
 
Az erdei út után kis pihi következett Kitzbühelben fagyikehellyel, majd jöhetett a nagy megmérettetés: nekivágtunk a Kitzsteinhorn-i hegyoldalnak! Lesz, ami lesz alapon, amíg az akksi és a lábunk bírja!
A masszív emelkedőkön azért dolgoztak az izmok, égett a zsír rendesen, és a villanymotorok is megtették a tőlük telhetőt. Fel is jutottunk 1200 méterre. Azért nem tovább, mert vége lett az útnak, mivel valahol a hegy aljában a változatosság kedvéért rosszul választottunk egy kitáblázatlan kereszteződésben.

(Ákos az erős és bátor, aki Bencit is húzta)

(és fenn a magasban)

A hegyen a jól megérdemelt apfestrudel elfogyasztása után visszatekertünk a kölcsönzőbe.
Az egész túra összesen 42 km volt, összesen 600 m szintkülönbséggel. Egyszerűen szuper.
És a fontos természettudományos megfigyelés: az elektronok a barátaink!