Lépcsők, lépcsők, és még mindig lépcsők

Ma reggel a felhőket megkértem, ugyan menjenek ma másik völgybe. A biztonság kedvéért németül és magyarul is mondtam nekik, és lévén szófogadó kis felhőcskék, szépen elvándoroltak, mi pedig indulhattunk kirándulni. Az úticél két vízmosás, vagyis víz által vájt szurdok, amikben falépcsőkön lehet felmenni, miközben alattunk ezerrel hömpölyög lefelé a víz és egy barlang.
Nem vagyok lefogult, de megint meg kell dícsérnem a sógorokat: nagy mázlisták, hogy ilyen szép helyen van az országuk, de van is érzékük szépen bemutatni. Mindegyik helyen tökéletes állapotban lévő, karbantartott fantasztikus faszerkezeteken haladtunk. A látvány páratlan, sajnos a képek nemigen adják vissza a magasságokat és mélységeket. Mindenkinek azt javaslom, inkább jöjjön és nézze meg.

(a hosszú ávezredek alatt a víz mély hasadékot vájt a sziklába)

Az első helyen a hegyi patakból kis tavakat csináltak, ahol kipróbáltuk a tutajozást.

(ősember-style közlekedés)

(évgyűrűket számoltunk - 137 lett!)

 (víz vájta barlangrendszer, szépen kivilágítva)



Megtettünk összesen 10398 lépést (fejenként), mindenhol jórészt felfelé vagy lefelé kaptatva.

A nap hőse Benci volt, aki végig bírta a kiképzést, alvás nélkül, kevés padon ücsörgéssel végigcsinálta az egészet, sőt utána még játszóterezni is maradt ereje, és este Ákossal csapatban még lenyomtak csocsóban. Duracell Benci, hosszan tart. Most már aranyosan alszik. :-)