Hedonista nap

Ezen a környéken akkor is jó az idő, amikor rossz az idő. A helyiek nagyon értik a módját, hogy az ember jól érezhesse magát. Mivel ma lógott az eső lába - és néha le is ért a földig - hedonaista napot tartottunk.
A helyi sajtgyárban kezdtünk, ami egy családi vállalkozás. Az épület már önmagában is nagyon király: a hagyományos több 100 éves alpesi ház és az ultramodern ipari épület olyan fantasztikusan szép egysége, amit építészként nagyra értékelek. Még a műbocik is jól néznek ki a tetején. Ráadásul kiderült, hogy az épület nem is itt állt régen, hanem úgy költöztették át erre a helyre. Minden darabot alaposan konszignáltak (beszámoztak), majd a helyszínen szépen összerakták, mint a legót.

(vízlepergetős növények)

(régi és új, lakó és ipari)

(lehet kukucskálni) Jól megkóstoltuk a sajtokat, és továbbindultunk Bad Reichenhallba, ahol egy szuper fürdőkomplexumban töltöttük a napot.
Nem akarok szakbarbárkodni, és sokat okoskodni az építészetről, de van valami, amit ezek az alpesi népek nagyon tudnak, és nemcsak Németországban, hanem Ausztriában és Svájcban is: egyszerű, letisztult épületeket építeni úgy, hogy közben mindegyiknek van egyénisége, szép, használható, időtálló. Ez a fürdőépület is ékes példája ennek. Van gyógy rész sós medencékkel, kül- és beltéri kivitelben, buborékolós, sodrós, nyakonöntős stb. facilitásokkal, ahogyan szokás. És van családi rész babamedencével, gyerekmedencével, úszómedencével, játszószobával, plusz kajáldák, és egy állítólag szintén fantasztikus szaunavilág, amit most nem tudtunk bevizsgálni. Mindez csicsa nélkül, kompakt, de mégse zsúfolt módon.
Hogy csak egy egyszerű példát mondjak: a babamedence egyik oldalán ülőpad volt, ahonnan a szülők bátran legeltethetik a gyereket a vízben, de nem kell állva szobrozniuk egész nap. Hogyan csinálják ezt nálunk? Kiírják, hogy a felnőttek nem mehetnek a vízbe, de se a medenceparton, se a szélén nem lehet sehol leülni. Mégis miből gondolják, hogy bárki képes több órán át őrizni vigyázállásban egy pancsikoló kisgyereket? Aztán meg csodálkoznak, hogy a 'bunkó szülő' mégis bemegy a vízbe, vagy esetleg bele is ül.
Fontos mérföldkövet is elértünk: Benci először használt úszószemüveget, és bejött neki!!! Igazi kis búvárbéka lett belőle! Minden tiszteletem és csodálatom az ovis úszásoktatónak, nagyszerű munkát végzett, ezúton is örök hála. Eddig a vízzel óvatosan bánó gyerekünk otthonosan úszkál (persze még karúszóval), beugrik, és úgy általában imádja az egészet.