Toscana - gasztro / 6: Cantuccini con vin santo

És most jöjjön a térség legnépszerűbb süteménye, amit mindenhol és minden formában árulnak. Mivel igazi hagyományos étel, azt gyanítottam, hogy az elkészítésének is annak kell lennie. És tényleg! Gyakorlatilag az utolsó fél órában dobtuk össze, lássuk, hogyan:
Ennél az ételnél mindent pontosan kell, mérni, különben elromlik. A saccperkb adagolás súlyos következményekkel járhat, mint pl. hogy betonkemény lesz a végeredmény. Szóval csak óvatosan!
Kell hozzá:
350 g fehér (00-s) liszt
350 g cukor
8 g szárított élesztő (süteményekhez való - mert olaszországban külön van kenyérhez és sütihez való is ám!)
150 g hámozott mandula (lehet héjas is, de az kevésbé elegáns)
3+1 tojás (XL méret, kb 50-60g)
A mandula kivételével mindent egy tálban jól összedolgozunk, ha nagyon ragaszkodó, kicsit lisztezzük a kezünket.
A mandulát nagy tűzön enyhén megpirítjuk, azán belegyúrjuk a masszába.
3 részre osztjuk, és hurkákat formázunk belőle. Betesszük a sütőpapiros tepsibe, és a plusz tojással megkenjük alaposan minden irányból (na jó, az alját nem).

 170 fokon 30 percig sütjük.

És most jön a kunszt része, merthogy itt is van ám!
Van, aki szárazon szereti, van, aki kicsit puhábban. Hogy mennyire száraz, az attól függ, hogy a sütés végén mennyire engedjük eltávozni bebőle a gőzt.
Ha puhára szeretnénk, egyszerűen kivesszük a sütőből, és felvágjuk.
Ha keményre szeretnénk, megfordítjuk a rudakat, és 5 percre visszatesszük a már lezárt de még forró sütőbe, így a maradék nedvesség is elslisszol belőle. Csak ezután szeleteljük fel.
Ha esetleg szeleteléskor kiderül, hogy a belseje nem sült át teljesen, nyugodtan visszatehetjük még 5 percre sülni szeletben is.

Helyi röviditallal (vin santo) tálaljuk, amibe mártogatni kell. Nem tudom pontosan, hogyan készül, de valahol félúton lehet a tokaji aszú és a brandy között.

Nyammmm....