Köszönet

Alapvetően szeretek utazni, új dolgokat megismerni, vagy már ismertekhez visszatérni, de azt hiszem, ez az út új világot nyitott meg előttem, ahová máskor is szívesen visszatérnék.

Ezért köszönettel tartozom: a családomnak, hogy rugalmasan kezelték a hirtelen helyzetet.

A főnökömnek, hogy megbízott bennem, és engem küldött. A munkatársaknak és a kintieknek, hogy intézték az utamat, és jól tartottak. És persze mindenki másnak, hogy olvastatok, kommenteztetek.
Ha tehetem, írok legközelebb is, akárhová is utazom.

Hazaút

Hazafelé a Quatar Airlines vendégszeretetét élveztem. Egy A330-as géppel jöttem, ami kicsit kisebb volt, mint odafelé. Ezen a járaton a légikísérők sokkal szebbek, viszont az utastársak valahogy büdösebbek, és az átleg bőrszín is barnább. Elég rosszul indítottunk a székszomszédommal is, mivel az én helyemre ült. Amikor nehezményeztem a helyzetet, látszott a fején, hogy az ő országában a nők nem szólnak be egy férfinak, ha valami nem tetszik.

A felszállás elég döcögősre sikerült, szerintem a Megyeri híd építői is itt voltak szakmai gyakorlaton megtanulni, hogy kell buckás utat építeni.

Doha

Minden arab országnak van egy sajátos ‘bája’, valakinek vagy bejön, vagy nem. A rövid átszállási idő miatt nem mentem be Dohába, de a reptér is nagyon érdekes. Például, hogy színkódosak a repjegyek. A bordó a business class. Értük limuzin jön, a repülőhöz. A kék a nem átszállók, a sárga az átszállók színe. Ez azért kell, mert máshol kell leszállni a buszról. Volt is egy kis értetlenség, mert ezeket az infóka csak arabul és angolul mondták be. Az átutazó kínaiak és az azerbajdzsáni súlyemelő válogatott (mert ők is a gépen voltak!) komoly értetlenkedéssel próbáltak leszállni a ‘kék’ megállónál, de a biztonsági őrök sikeresen visszatuszkolták őket. A reptéren a gépek között konstans húgyszag terjeng, és a végén annyit buszoztunk, hogy ezzel az erővel egy városnéző túra is belefért volna.

Az utazóközönség elég nemzetközi, de egy-két hálóinges-asztalterítős ember azért befigyel. Van kockás, meg sima fehér, fekete bojttal a végén – az inkább olyan hálósipka fazon.A wc-k mellett pedig nemcsak a szokásos fiú/lány kion van kitéve, hanem asztalterítő/burka ikon is van a biztonság kedvéért.

A duty freeben nagy mennyiségben plüss tevét és csokinyuszit(?) árulnak. Ha valaki tudja, miért van a csokinyuszi, írja meg plz!
Napfelkelte a reptéren:

A világ megintcsak kicsi, találkoztam a Téka együttessel, akik az oviban szokták a gyerekeknek húzni a talpalvalót. Na, erre mennyi az esély?
És arra, hogy az utasok egyetlen tetőtől talpig burkás utasa pont mellettem ül a repülőn? És hogy magyar? Azon kívül, hogy nagyon helyes lány/néni/nő volt (nem tudtam az életkorát eldönteni) igazából arra voltam kíváncsi, hogyan fog full burkában enni. Hát kiderült: frankón megburkolta, azaz megburkálta az ételt. A egyik kezével felemelte a rongyot, a másikkal meg betolta a kaját. Persze az eleve kétkezes dolgok, mint a joghurt sajnos kifogtak rajta.
Amúgy minden jól ment, és most már ezt látom az ablakból:

Népvándorlás

Ahogy azt már írtam, itt mindig nagy a tömeg. Az utcák tele vannak emberrel, és mindenki nagyon céltudatosan igyekszik valahová. Na de kik is ők?

Helyiek: a kis alapterületű lakások miatt az emberek inkább az utcákon, plázakban lézengenek. Itt jól érvényeül a ‘Mindenhol jó, de legjobb máshol’ elve.

Filippinók: nagyon sokan dolgoznak itt, és legtöbbjük nem a legjobban szituált. Hétvégenként ellepik a parkokat, kisebb utcákat, még a felüljárók két oldalát is. Leterítik a kis pokrócukat, leveszik a csukájukat, és már kezdődhet is a társasági élet. Az egyiknél hajat vágnak, a másikon valami kérdőívet töltenek ki, kártyáznak, hozott kaját esznek dobozból gumikesztűben (!), vagy éppen salsázni tanulnak. Szól a zene, a pasik ordítva telefonálnak, és nagy fehér zajként mindent betölt a hangjuk, csak nem blablablablabla, hanem inkább blebleblebleble. Közeli képet nem tudtam csinálni róluk, a belső szerveim nyugalmának megőrzése érdekében.

Kínaiak: a bevásárlóközpontok népességének nagy részét a népi kínából ide utazók teszik ki, ott ugyanis minden import termékre 100% adó van. Ezért ide özönlenek repülőn, dzsunkán, hajón, vonaton, buszon, üres bőröndökkel, televásárolják, és úgy mennek vissza. Először nem értettük, miért lehet a ruhaboltban bőröndöt is kapni, de így már minden érthető: ha betelik a hozott, egyből vesznek új bőröndöt is

Túristák: és persze ott voltam én is, meg a hozzám hasonlók, de az én hóbortjaimat már nagyrészt ismeritek, arról most nem írok.

Szekták

Ma egész nap igazából mentem, amerre a lábam vitt. Ha lett volna rajtam lépésszámláló, minden bizonnyal szép teljesítményt mutatott volna. Ez van, amikor úgy érezzük, felvettük a történések ritmusát, és jó időben leszünk jó helyen minden különösebb erőfeszítés nélkül. Hát, ez a nap nekem ilyen volt.

Kungfu

Belebotlottam például egy kungfu bemutatóba az egyik park sarkában. A város minden vasárnap délutánra kungfu bemutatót szervez a helyi csoportokkal. Korosztályonként mutatták be a formákat, és a legügyesebbek valami oklevélfélét is kaptak. A stílus láthatóan kissé különbözik a miénktől, de azért van mit tanulni, például, hogy a kb kisforma méretű gyakorlataikat mind a 4 irányba bemutatták, illetve szeretném még felhívni a figyelmet a 3 ágú vasvilla formára. Ügyesebbek otthon is elkezdhetik hólapáttal, kapával, kaszával…

A végén volt sárkánytánc, és az időseknek kis dobozkában gyógyító olajat osztogattak, ami csökkenti az ízületi fájdalmat, ha gyakolrás közben megerőltetik magukat.

De voltak más csodák is, például kicsit arrébb ez a lány a fával létesített belsőséges kapcsolatot. Kb fél órát töltöttem a környéken, azalatt meg se mozdult.

Hitgyüli

Valamivel később és arrébb nagy gitározós éneklős performance-t találtam kezüket lengető emberekkel. Igen, a helyi hitgyüli volt az. Hát, ha valamire nem számítottam…

Propaganda

A hajóállomáson két szervezet gyakorlatilag egymás ellen tüntetett plakátokkal és énekesekkel (ezek is dalban mondják el). Sajnos nem tudom részleteiben, de a lényeg, hogy az egyik szervezet azzal foglalkozik, hogy megpróbálja felhívni az emberek figyelmét, hogy a népi kínában az rendszernek ellenszegülőket brutálisan megkínozzák és megölik. Szépséges fotókat is kitesznek, amiken épp ez látható. Nagyon trükkösek, például a Buddha felé vezető felvonónál is voltak, ott chi-kung bemutatónak álcázták magukat, csak a tábláról lehetett tudni, kik is valójában.

Az ellenszervezet pedig arra bizdítja az embereket, hogy ne foglalkozzanak ezzel az egésszel, hanem építsenek egy szép, nyugodt Hong Kongot.
Praktikusan a Hong Kongiak rá se bagóznak az egészre.

Elvileg 50 év 'türelmi időt' adtak Hong Kongnak, hogy 'felzárkózzon' Kínához. Hát meglátjuk...
 

Farewell to markolászó

Utoljára írok róla, már biztos unjátok…

Úgy látszik, nem halad a terv szerint, mert ma reggel is a helyén találtam a kis markológépet.

Ez pedig a szállodával a háttérben. Én a 22-iken laktam, valahol itt:

Vasár(és egyben utolsó) nap - még több piac

Ma mindent beleadtam, hogy megismerjek annyit ebből a városból, amennyit csak lehet.
Szerencsére az útikönyvben kinézett piacok jó közel voltak egymáshoz, és Tiborral elindultunk felfedezni őket.

Virágpiac
Első utunk a virágpiacra vezetett. Ezt őgy kell elképzelni, mint mondjuk 3 háztömb Pesten, minden utcában töménytelen virággal. Gyakorlatilag minden volt, ami nálunk tetszőleges hónapban nyílik, a nárcisztól a mikulásvirágig, plusz ezer másik fajta. Az orcideák alapvetően domináltak, de a közelgő újév miatt rengeteg kisebb-nagyobb mandarin és narancsfa is volt. Kb hadseregnyi. Bonsai barackfák - pont virágot bontanak, micsoda időzítés! ;-)

 Ezek nem tudom, mik voltak, de valami díszgyümölcsféle.

 Orcideabolt. kb 20-at képzeljetek el belőle minden irányban.

 Narancsok és mandarinok bevetésen.

 Lótusz - ami a föld felett van.

 Pecsétes alma. a még zöld almára kivágott formát tettek, és így érett meg a napon.

 Almafa, minden alma egyenként rácsomagolva.

Madárpiac
Ahogy közeledtünk a virágpiac végéhez, egyre hangosabb lett a madárcsiripelés, és letakart kalitkákat cipelő helyiek jöttek szembe egyre nagyobb sűrűségben. A madárpiacról jöttek, ahová kivitték a madarukat levegőzni. Igen, nem viccelek. Ezen a helyen nemcsak árulják a madarakat mindenféle díszes és kevésbé díszes kalitkában, de akinek van madara, képes elmetróztatni a madárpiac parkjába, hogy találkozhasson, és együtt csipoghasson a többi madárral. Értitek!? Mint ahogy nálunk leviszik a kutyát sétálni... És ott himbálóznak a kalitkák a fákra akasztva, a madarak meg torkuk szakadtából ordítanak (na jó, énekelnek). A kalitkák sem hétköznapiak, és a kis madárkák ugyanolyan díszített kis pohárkákban kapják az enni- és innivalót, mint amit az emberek használnak, csak mütyürben. Amúgy a madártartás férfimunka, szinte kivétel nélkül férfiak árulták őket.

 Mozaik a piacon. természetesen madaras.

 Így szocializálódnak a madarak.

 'Mit nem szabad' tábla. Az ilyeneken néha egészen meghökkentő dolgok is szoktak szerepelni. Ez egy viszonylag lightos: tilos vizet hordani, ruhát árulni és heverészni...

 Szelíd papagályok.

 Bejárati kapu.

 Azért nem minden madár szerencsés. Vannak 'lakótelepek' is.

Kalitkából is van bőven választék.
És így csipognak:

Aranyhalpiac
Bár ide nem hozzák el a saját házikedvenceiket, a díszhalaknak is külön piacuk van. Az aranyhal amúgy is a kultúra része, szerencsét hoz.

Dekorpláza
Ide véletlenül tévedtünk be, de nagyon megérte. A földszinten újévi dekorációk, az első emeleten művirágosztály, a másodikon váza és szalagosztály. Kb darabonként 200 m2. Telis-tele mindennel. Jól be is vásároltam szerencsehozó alkatrészekkel, az ilyen nem szabad a véletlenre bízni.
Sajnos elmosódott lett a kép, de a lényeg talán látszik.

Utcai piac
Ezen a környéken más sincs, így utamat a kirakodó árusok sorai között folytattam tovább. Kb ugyanaz volt, mint az éjszakai piac, csak nappal. Vettem a családnak autentikus kínai szerkót, remélem jó lesz a méret, mert elég körülményes lenne visszacserélni ;-)

És hogy mennyire MINDENT lehet kapni:

Klasszikus piac

Betévedtünk egy valódi épített piacra is, ahol 3 szinten árultak gyakorlatilag mindent ami mozog vagy valaha mozgott. Nagyon érdekes volt, és fantasztikus volt a választék: mindenféle gyümölcsök, zöldségek, tengeri izébizék, hús, és minden más, ami egy állaton feldarabolható – szép sorjában lógtak mindenhonnan. Mondjuk, az elgondolkodtató, hogy nyáron a 40 fokban is ugyanígy lógnak. Nyami… Legyek szerencsére egyáltalán nincsenek, de még így is volt olyan rész, ahol igyekeztem a fülemen lélegezni.

 Sül a kacsa...

 Néhány féle rizs.

 Lótusz - ami a föld alatt van. A korábban általam mocsári gyökér. Köszi Miklós a felhomályosítást. A helyzet az, hogy a kisfilm a repülőn kínaiul volt, a zöldségek nevét nem értettem :-)

Halgombócok. Ezeket tészta mellett levesbe szokták rakni. Sós-borsos ízük van.

Gigapláza

Már említettem, hogy itt egyik éri a másikat, és mindenhol minden van. Nehéz leírni a léptéket, de azért megpróbálom.

Például a helyszűke miatt itt akár 10-12 emeletnyit is elfoglalnak a boltok, kajáldák és mozik. Legalább akkora mozgólépcsőkkel vannak összekötve, mint a Moszkva (Széll Kálmán) téren a metróban. Nem spórolnak a hellyel, hatalmas előcsarnokok vannak, és a berendezés se piskóta – ezzel tudják a vásárlókat magukhoz vonzani. Persze itt is lehet mindent kapni, vagy még annál is többet.

Íme egy kis gyűjtemény:

Urbanisztika

Délután elmentem a helyi múzeumba (na jó, betévedtem...), és megnéztem a város történetét. Végülis nagyon örültem, hogy így alakult, mert nagyon kontrasztosan néz ki, és kíváncsi voltam, miért (már megint ez a szakmai érdeklődés...).
Szóval az egész úgy kezdődött, hogy lakott itt pár kínai, és boldogan éltek... amíg meg nem érkeztek az angolok, és kezdtek kereskedni. Mert jól ment nekik, és egyre többen odaköltöztek, aztán még tübben, és még többen... akkor még csak 2 emeletes házat tudtak építeni, lett is egy csomó. Pont úgy nézett ki, mint bármelyik angol kisváros mostanában.
Aztán odavándoroltak a kínaiak is, a jobb élet reményében, hát nekik is kellett házat építeni. Csináltak is nekik 4 emeletes zéró komfortos házakat, amikeben kis rekeszek voltak. Minden jó is ment, míg egy járvány ki nem irtotta majdnem az egész bandát. Akkor rájöttek, hogy ez így mégsem lesz jó, és építetttek rendes házakat, de már még magasabbra. Aztán irodákat még magasabbra, és így tovább. Közben kellett a hely, így a régi klasszikus házakat lerombolták.
Városrehabilitáció:

Csak mostanában kaptak észbe, hogy néhányat meg kellett volna tartani, már csak a hecc kedvéért, de addigra alig maradt belőle (kb 5 darab...) Ezeket szépen fejújították, és elnevezték kultúrális örökségnek.

De a növekedés még ma is tovább folytatódik, és újra meg újra akadnak az aktuálishoz képest korszerűtlen épületek, amiket lebontanak, és a helyére építenek még magasabbat.
Azért mindennek van sötét oldala, a szép nagy felhőkarcolók mögötti sikátorok pl így néznek ki:

Tibor mesélte, hogy itt a legnagyobb státusszimbólum, hogy minél magasabb épület minl magasabb emeletén legyen az ember irodája/lakása. Kár, hogy az esős hónapokban (márciustól októberig) ezek a szintek felhőben vannak szinte folyamatosan.
Az időjárásról még annyit, hogy egy dologra nem készítettek fel a derék kollégák: használjak naptejet, még akkor is, ha esik az eső. Lévén tél, bennem fel se merült, de mint kiderült, a köd nem véd igazán az UV sugárzástól. Lazán leégtem. Na sebaj, aki nem hiszik, hogy HK-ban voltam, annak majd szt mondom, síeltem. :-)